TIGRISEK, PÁRDUCOK, LEPOÁRDOK
A Német Páncélosmúzeum Munsterben
Szerző: Lippai Péter alezredes

Még a témával mélyebben foglalkozó szakemberek is gyakran Münsternek mondják Munstert, a német páncélos csapatok fellegvárát. A két település között két pont az "u" felett, néhány százezer lakos, pár száz km távolság és egy páncélosokat bemutató múzeum "a legnagyobb különbség"!

A Német Páncélosmúzeumnak is otthont adó Munster félúton fekszik a Hannoverből Hamburg felé vivő A7-es autópálya mellett, a német Lüneburger Heidén. Az autópályán kitáblázott lehajtótól (Soltau Süd) kb. 7-8 km-t kell még autóznunk egy festőien szép kis úton, hogy elérjük a német páncélos fegyvernem fészkének is tekintett, alig 20 000 lakosú, több mint 150 éves garnizoni múlttal rendelkező kis települést. A város lakosságának minimum a felét a katonák és családtagjaik teszik ki. Itt található a 2-es számú páncélos csapatiskola (Panzertruppenschule II), ahol a Bundeswehr páncélos fegyvernemi családjának tisztjeit és tiszthelyetteseit képezik. A várost szinte teljesen körbefogó gyakorlótér-komplexum a NATO egyik legnagyobb gyakorlóterének is számít. A város nem hiába lett a német páncélos fegyvernem legfőbb kiképzőbázisa.

A Német Páncélosmúzeum 1983-ban nyitotta meg kapuit a város és a páncélos csapatiskola közös védnöksége alatt. Működését rengeteg politikai és sajtóvita övezte, mert még mind a mai napig akadnak olyan személyek, akik a múzeum kiállított tárgyai mögött nem a történelmet és az egyszerű katona mindenkori tiszteletét látják, hanem a II. világháború fasiszta eszméit vélik felfedezni. Pedig a kiállítás szervezői és berendezői kínosan ügyeltek rá, hogy a fasiszta szimbólumok senkit se zavarjanak. Például a II. világháború időszakát idéző tárgyak között egyetlen Waffen-SS vonatkozású harckocsit vettünk csak észre (Tiger I), azt is egy éve kapta kölcsönbe a munsteri múzeum a franciaországi testvérintézményétől, Saumurból. De még erről a harckocsiról is csak az tudja ezt a "titkot", aki nagyon otthon van a kor harcjárművein alkalmazott jelzésekben! Németországban sokan csak nehezen értik meg, hogy egyetlen hadsereg sem lehet meg történelem és tradíciók nélkül. A német Bundeswehr kétszeresen is tudathasadásos állapotban van ezen a téren, mert a közvélemény nem nézné jó szemmel, ha akár a Wehrmachtot, akár az egykori NDK néphadseregét, az NVA-t a tradíciók szintjére emelnék. Ennek ellenére a múzeumban - nagyon helyesen - mindkét haderő katonai relikviái kiállításra kerültek, jelezvén, hogy a történelmét senki sem tagadhatja meg és azt vállalni kell még akkor is, ha ma elítéljük a tárgyak mögötti eszméket. A magam részéről úgy ítélem meg, hogy a kiállítás nagyon korrekten és tárgyilagosan mutatja be mindegyik történelmi korszakot.

A régi eszközök és dokumentumok eredetileg oktatási céllal kerültek kiállításra, és még ma is hangsúlyozzák a múzeum tangyűjtemény jellegét, elszigetelve magukat minden szélsőjobboldali, vagy szélsőbaloldali gondolattól. A múzeum külföldön igen pozitív megítélésre talált még szakmai körökben is, ahol elismerik a német páncélos fegyvernem történelmileg forradalmi szerepét. Ennek a pozitív elismertségnek rengeteg tanújelét láthattuk legutóbbi látogatásunkkor is, amit külföldi katonai küldöttségek látogatása mellett több ajándékba kapott kiállítási tárgy is jelez. A múzeum jó hírét alapvetően az alapozta meg, hogy a kiállított harcjárművek technikai állapota - a gondos karbantartásnak és a szakszerű rekonstruálásnak köszönhetően - más múzeumokéval összehasonlítva - nagyon jónak mondható. Az összesen 9000 m2 kiállítási területnek több mint a fele fedett hangárt jelent, ami nagyban hozzájárul a járművek állagmegóvásához. A múzeum folyamatosan azon van, hogy ezt az arányt tovább javítsa.

A múzeum ma már nemcsak a német haderő szakemberképzését hivatott szolgálni, hanem a város egyik nevezetességeként a civil látogatónak is lehetőséget ad, hogy nyomon kövesse a német fegyvernem fejlődését. A múzeumban természetesen nemcsak német felségjelzésű eszközök kerültek kiállításra, hanem a múzeum és a város kapcsolatai révén más országok haditechnikai eszközei is. Látható itt fehér csillagos M4 Sherman, angol A-30 Comet és Centurion, vörös csillagos T-34/76, svéd S-harckocsi stb. A kiállítási tárgyak zömét azonban a német vonatkozású harcjárművek és gépjárművek teszik ki, amelyek II. világháború utáni generációjában sok külföldi gyártású páncélos is megtalálható.

Mi az, amit konkrétan láthatunk? A vadonatúj bejárati csarnokból két kisebb helyiség nyílik. Az egyikben a büfé és az ajándéküzlet található, míg a másik - mintegy bevezetőként a nagy kiállításhoz - mindig egy időszakos kiállításnak ad otthont. Ez év november 30-ig a "Lili Marleen - Egy sláger történelmet ír" című kiállítás látható itt. Az időszakos kiállítás új épületéből jutunk a páncélosokat rejtő első hangárba. A kiállítást úgy rendezték be, hogy egy körforgalmat bejárva a látogató időrendi sorrendbe tudja megtekinteni a német páncélos fegyvernem fejlődését reprezentáló eszközöket.

A sort természetesen az első világháború harcjárművei kezdik. Itt az A7V rohampáncélos utánépített példánya és az LK II látható. Az előbbi "Wotan" névre keresztelve egy szépen berendezett diorámán kapott helyett, ahol a látogató a drótakadályok és lövészárkok között sétálva "hangulatot" meríthet az első nagy világégés hangulatosnak csak ironikusan nevezhető időszakából. Az LK II magyar vonatkozása, hogy 1920-ban mi is vásároltunk a volt német hadianyagból 14 db ilyen harckocsit, amelyeket hosszú éveken át szétszedett állapotban dugdostunk az Antant ellenőrző bizottsága elől. A két harckocsi mellett igazi kuriózumnak számít a Weimari Köztársaság idejét idéző DZVR 21 típusú rendőrségi páncélautó is, amelyet azonban igencsak megviselt az idő vasfoga, mert a rozsda sok helyen már átrágta a nem túl vastag páncélzatot.

Sokak számára az 1933-1945 közötti időszak kb. 50 harc- és gépjárműve jelenti a legfőbb látványosságot. Az akkori harckocsi alaptípusok, rohamlövegek, önjáró lövegek, páncélvadászok, páncélozott szállító harcjárművek, tehergépkocsik, személygépkocsik és motorkerékpárok találhatók. A harckocsik esetében sajnos nem teljes már a sor. Három éve ez még nem így volt, de azóta a Panzer II-esétől és a korai változatú Panzer VI "Tiger I"-étől megvált a múzeum. A Panzer I-esét a saumuri múzeumnak adta kölcsön, de ahelyett kapott egy zimmeritezett, kései Panzer VI "Tiger I"-est. Állítólag a krónikus helyhiány miatti új csarnok építése olyan nagyságú anyagi forrásokat igényelt, amelyeket a fenntartók csak úgy tudtak finanszírozni, hogy az első két páncélost eladták Angliába.

Az 1955 utáni német hadtörténelem csaknem valamennyi rendszerbe állított harcjárműve helyett kapott itt teljes életnagyságában az M-41-től a Leopard 2 prototípusáig. Ha még sem, akkor a több száz darabos makett gyűjteményben látható az adott eszköz. Ennek az időszaknak egyik érdekessége a csak prototípus szinten létező Marder 2 lövészpáncélos, amely szintén helyett kapott a kiállításon. A német újraegyesítést követően sok volt NVA-technikát is kapott a múzeum, amelyek elhelyezése bizony komoly gondot jelentett már csak mennyiségüknél fogva is. Több év kellett hozzá, hogy igazán rendezetten és szervesen lehessen beépíteni ezeket a kiállítási tárgyakat a gyűjteménybe.

A harcjárművek zömének (elsősorban a világháborús eszközök esetében!) "élettörténete" a járművek mellett elhelyezett tablókon olvasható. Itt néha egészen kalandos történeteket olvashat a látogató. A kiállítási csarnokok falain a fegyvernem történetét feldolgozó, képekkel bőven illusztrált szakszerűen összeállított és szerkesztett anyag kapott helyet a város tulajdonát képező több, mint 600 darabos rohamsisak gyűjtemény mellett.

Külön kiállítási teremben tekinthetőek meg a múlt évszázad második felétől gyártott több, mint 120 db-os német kézifegyver-gyűjtemény s az 1866-tól használt német egyenruhák többsége. Ennek a helyiségnek az egyik fő helyén Rommel és Guderian tábornokok eredeti zubbonyai kerültek elhelyezésre. A kiállítást tovább színesítik a német szárazföldi csapatoknál 1813-tól használt jelvények, kitüntetések és rendjelek, a katonai témájú játékok, lőszerek, szabályzatok és más dokumentációk, amelyek külön-külön vitrinekben kerültek kiállításra.

A múzeumban elhelyezett tárgyak egy része állami tulajdonú, másik része a város tulajdonát képezi, míg harmadik része magángyűjtők tulajdona és csak ideiglenesen van a múzeumban.

A harcjárművek zöme működőképes. Ahogy azt a járművek mellett elhelyezett fotók tanúsítják, ez nem egyszer hatalmas teljesítményt követelt meg a restaurátoroktól. A járművek restaurálásában és felújításából a Bundeswehr javítóműhelyei mellett sok-sok szponzor és magánszemély vette ki részét. Az erőfeszítések elismeréseként neveik kis réztáblán kerültek elhelyezésre az adott eszközökön.

A múzeum támogatására, az eszközök karbantartására jött létre 1987-ben a hobbi-harckocsiparancsnokok (Hobby-Kommandant) baráti köre, akik minden hónap első csütörtökjének délutánján pénzt és szabadidőt nem kímélve az ország különböző pontjairól jönnek el ide, hogy végrehajtsák a járművökön az éppen esedékes műszaki ellenőrzéseket és szükséges karbantartásokat, illetve kisebb javításokat. Soraik között nemcsak aktív; illetve nyugállományú katonák vannak, hanem a mozdonyvezetőtől a főorvosig mindenféle szakma megtalálható itt. A legkülönbözőbb korosztályok képviseltetik magukat a lelkes kis csapatban, akiket összeköt a haditechnika iránti érdeklődés. Egyes eszközöknek így már második "gazdájuk" is van, akik ápolgatják és karbantartják a technikát.

Az 1988-ban épült új kiállítási csarnok és a szabadtéri kiállítóhelyek ellenére sem jutott minden eszköznek hely. A helyőrség egyik laktanyájának egy gondosan lezárt hangárjában még több tucat eszköz került elraktározásra. Ezek jó része volt NDK-s haditechnika, amelyekből esetleg több példány is van. (Az öbölháború előtt több amerikai szakértői csoport a helyőrség lőterein végzett éleslövészeteket ilyen haditechnikai eszközökkel, illetve ilyen eszközökre, amelyekből értékes tapasztalatokat gyűjtöttek az iraki hadsereg technikai színvonalára és harcértékére vonatkozólag!) Ugyanakkor néhány olyan kuriózum várja szebb napjait és a felújítást mint egy angol M-10 "Achilles" páncélvadász.

Az immár négy kiállítási csarnokban és a szabadtéri részen több mint kétszáz eszközt sikerült eddig elhelyezni. A csarnokok üvegfalai ellenére a fényviszonyok borultabb napokon még a sok mesterséges fényforrás ellenére sem ideálisak a fotózni vágyók számára. A bejárati pénztár mellett egy kis üzletben lehet gyarapítani fénykép-, jelvény-, makett- vagy éppen könyv-gyűjteményünket. Ha valaki a harckocsik szerelmese, ne hagyja ki ezt a múzeumot!

A múzeum a város keleti végében, a páncélos csapatiskola tőszomszédságában található. Az egész városban jól ki van táblázva az útirány. Eltévedni szinte lehetetlen! Célszerű autóval odamenni, mert a vonatközlekedés különösen hétvégén igen foghíjas!