Honvéd, 1942 M páncélos öltözetben
Szerző: Baczoni Tamás és Hadnagy Róbert

Az 1930-as évek folyamán rendszeresített speciális páncélos ruházatok közül csak a zsávoly szerelőruha állta ki az idő próbáját. A tulajdonképpeni páncélos szolgálati öltözetül szánt 1935 M bőrruha-készlet teljesen alkalmatlannak bizonyult feladatára, mivel a kétrészes, vastag bőrruhában alig lehetett mozogni a páncélozott járművekben, nem is beszélve a be- és kiszállás nehézségeiről. A páncélosok gyakran a nyári szerelőruhát húzták rendes egyenruhájuk fölé, s abban végezték feladataikat.

A hadvezetés is szükségét látta egy megfelelő páncélos ruházat rendszeresítésének, s viszonylag rövid idő alatt. Főleg arról vitatkoztak a fejlesztők, hogy kezeslábas, vagy kétrészes öltözet legyen-e; végül a "természetes emberi szükségletek" által támasztott követelményekkel indokolták a kétrészes ruha szükségességét - megszületett egy új páncélos szolgálati öltözet koncepciója. Követendő mintaként a német hadseregben használt páncélos egyenruha szolgált, annál is inkább, mivel ez ott bevált, mind praktikus szempontok, mind pedig "divatosság" tekintetében. A német páncélosok olyannyira büszkék voltak különleges egyenruhájukra, hogy bár azt eredetileg szigorúan csak szolgálati öltözetként írták elő, a háború alatt általános viseletté vált.

Az 1942 M páncélos ruha néven rendszeresített páncélos szolgálati öltözet ugyanolyan rövid (derékig érő) zubbonyból és pantallószabású (de alul összehúzott) nadrágból állt, mint német "példaképe". A zubbony átgombolós, rejtett gombolású mellrésszel készült, vállszalagok nélkül (a tiszti zubbonyra tábori barna vállzsinórt írtak elő), a rendfokozati jeleket a szokott módon, vagyis a galléron viselték, tábori (sújtás nélküli) gallérhajtóka formájában. A hajtóka színe a gyorsfegyvernemnél, melyhez a páncélosok is tartoztak, egységesen búzavirágkék volt.

A szabályzat leírása (és rajza) szerint a nadrág két oldalsó lábszár-zsebbel is rendelkezett, de a korabeli fényképeken ennek nem láthatjuk nyomát. Feltehetően gyártás közben, egyszerűsítési és takarékossági okokból ezeket elhagyták.

Az új öltözet színéről is folytak viták, a honvédségnél rendszeresített tábori barnát alkalmatlannak találták, mert az olajos szennyeződés nagyon meglátszott rajta. Sokan szerették volna a németektől - a szabás mellett - a fekete színt is átvenni, végül gazdaságossági szempontok figyelembe vételével a "füstszürke" szín mellett döntöttek, mivel ilyen színű posztót már más egyenruhás testületek (pl. rendőrség, tűzoltóság) is használtak.

Az új egyenruha osztatlan sikert aratott a katonák körében. Hamarosan - akárcsak a németeknél - már kimenőre is ebben jártak, noha elvileg ez tiltva volt. Egyes tisztek a páncélos szolgálati öltözet nyári zsávoly változatát is elkészíttették maguknak, s előszeretettel viselték melegebb időben.

Érdekesség, hogy külön fejfedőt nem rendszeresítettek az új egyenruhához. Tervbe vették ugyan egy megfelelő páncélos fejvédő kifejlesztését (ezt az ellenségről másolták, mert a szovjet harckocsizók által használt fejvédőt találták a legmegfelelőbbnek), de ennek csak mintapéldányai készültek el. Így a szürke egyenruhához a tábori barna tábori sapkát viselték (ill. a 39 M bőr fejvédőt a páncéljárműveken).

Az 1942 M páncélos ruha a legmesszebbmenőkig beváltotta a hozzáfűzött reményeket, korának megfelelően modernnek és praktikusnak bizonyult, ugyanakkor egy fegyvernem büszkeségének külső megjelenítőjévé is vált. Egyetlen hátrányát csak a háború vége felé érezhették a szovjet hadifogságba esett páncélos honvédek; a szovjetek a ruha színe és szabása miatt németeknek nézték őket, s ez gyakran kellemetlen szituációkat eredményezett.

A képen látható páncélos honvédon teljesen szabályszerű 1942 M páncélos ruhát láthatunk, tábori sapkával és bakanccsal. A tisztek és tiszthelyettesek előszeretettel viselték a népszerű 1941 M fűzőscsizmát (bilgerit) is, de a nadrágot (pantalló-szabású lévén) ekkor sem tűrték a csizmába. A háború vége felé gyakran az általánosan elterjedt, rövidszárú utászcsizmát hordták a páncélosok is. A zubbony kihajtott gallérját a szabályzat szerint két sima csontgomb rögzítette, ezt gyakran (koronás) legénységi zubbonygombbal helyettesítették. A kihajtott galléros zubbonyhoz elvileg csak a tisztek hordhattak inget és nyakkendőt, de ezt a "divatot" a legénység is hamar átvette. Külön szürke inget nem rendszeresítettek a páncélos öltözethez, a szabvány - 1938 M (tábori zöld) - tábori inget ("cserkészinget") viselték alatta.

E kor páncélosa az önvédelmi fegyverét derékszíján, 1935 M pisztolytáskában hordja.

A korabeli források szerint mintegy 3500 készlet páncélos öltözetet készíttetett a HM, sajnos ezekből egy ismert példány sem található hazai közgyűjteményben.