Gépkocsizó-lövész szakaszparancsnok menetöltözetben, 1944-1945
Szerző: Baczoni Tamás és Hadnagy Róbert

A képen látható tiszt a háború végén általánosan elterjedt tiszti tábori ruházatot viseli: szemernyős tábori sapkát, posztóujjas bőrmellényt, fűzőscsizmát lovaglónadrággal és tábori felszerelést.

A szemernyős tábori sapkát 1944-ben vezették be általános tábori sapkaként, a korábbi hegyi sapka mintájára, de bőr helyett saját anyagából készült szemernyővel. A háború vége felé a topánt már gyakran elhagyták a sapka bal oldaláról, csak sapkarózsát és rendfokozati jeleket viseltek.

A katonák között rendkívül népszerűvé vált posztóujjas bőrmellényt a gépkocsizó-lövészek mellett más fegyvernemek katonái is viselték (pl. légvédelmi tüzérek, páncélosok, repülők). Pontos rendszeresítési dátuma nem ismert, legkorábbi említése 1930-ból származik. Öt, sima műanyag gombbal gombolódott, a bal mellrészen lévő bevágott zseb zsebfedőjét is ilyen sima gomb zárta. Az egyenruhaposztóból készült ujjakat csuklóban, 1-1 bőrszíjacskával lehetett szabályozni. Mivel e ruhadarab gallér nélkül készült, csak zubbony fölött volt szabad viselni, hogy a rendfokozatok láthatóak legyenek. Az 1940 M tiszti zubbony tábori változata posztóból készült, szabásában megegyezett a köznapi zubbonnyal, de aranyszínű gombok helyett matt fém vagy barna gombokkal. A gallérhajtókát nem szegélyezte sujtás, és hímzett csillagok helyett, fémből préselt csillagok jelezték a rendfokozatokat. A gépkocsizó-lövészek a gyorsfegyvernem részére, 1940-ben elrendelt búzavirágkék hajtókát viselték.

Az 1941 M fűzőscsizmát - közkeletű nevén, bilgerit - először a páncéljárműves és gépkocsizó alakulatok tisztjei és tiszthelyettesei számára rendszeresítették, de viselése 1943-tól általánosan elterjedt. Egyesítette magában a bakancs és a csizma előnyös tulajdonságait, fűzése szorosan tartotta a bokát és a lábfejet, így gyalogláshoz is kényelmes volt, hosszú szára pedig megakadályozta a víz, sár és por bejutását a lábbeli belsejébe. A szakaszparancsnokok, önvédelmi pisztolyuk mellett - mely 35 M pisztolytáskában, a derékszíj jobb oldalán látható - géppisztolyt is hordtak magukkal. Jelen esetben német gyártmányú 40 M (Schmeisser) géppisztolyt, mely a magyar 39 és 43 M Király géppisztolyok mellett, rendszeresítésre került a honvédségnél. E fegyvereket kiegészítő kellékeikkel együtt importálták Németországból, így a tártáska is német eredetű. A kéttüskés, keretes csattal záródó tiszti derékövhöz eredetileg vállszíj is tartozott, de ennek viselését 1941-ben megszüntették, mondván, túlságosan felismerhetővé teszi a tiszteket az ellenséges mesterlövészek számára. A háború alatt az 1921 M és az 1935 M tiszti derékszíjakat egyaránt használták, s mivel a tisztek többsége maga csináltatta derékszíját (is), így a legkülönfélébb változatok fordulnak elő (eltérő csat-típusok, a bőr a barna szín legkülönfélébb árnyalataiban, a szíjtest posztóval bélelve stb.). 1941 után elhagyták a derékszíjról a vállszíj, kard és tarsoly rögzítésére szolgáló réz "D"-gyűrűket. A fronton sok tiszt legénységi derékszíjat viselt.

1940-ben rendszeresítettek szabványos térképtáskákat a honvédség részére, kétféle méretben, de a régebbi - saját beszerzésű - térképtáskák használatát is engedélyezték. A képen látható tiszt az 1940 M térképtáska kisméretű változatát viseli. A térképtáska mellett a tisztek gyakran hordtak egy másik bőrtáskát is - melynek hivatalos neve tarsoly volt -, melyben iránytűt, zseblámpát, kulacsot, némi ennivalót és egyéb személyes tárgyaikat tartották, hiszen részükre nem adtak ki kenyérzsákot.

Az 1934 M gázálarcot menetöltözethez állandóan viselni kellett, vászon hordtáskában, jobb vállon átvetve, a bal csípőn. 1942-től - német mintára - bádoglemezből sajtolt gázálarc-horddobozt is rendszeresítettek.

A tiszt nyakába vetett 6x30-as távcsőhöz eredetileg bőrtokot adtak ki, de 1942-től - anyagtakarékossági szempontok figyelembevételével - már bakelitből is készítettek távcsőtokokat.

A jelsípot a zubbony - illetve, a legfelső ruhadarab - felső gombjára gombolt sípzsinóron hordták, szabály szerint a harmadik gombnál, a ruha alá rejtve, de leggyakrabban inkább a zubbony mellzsebébe tették, hogy ne legyen útban.